Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fekete díszcsalán

2012.02.10

A kert különleges lakója: lilásvörös levelei, kellemes illata édeskés, fahéjas íze mindenképpen felhívja rá a figyelmet. Ez a Délkelet-Ázsiából behozott növény a cserjés perilla, vagy ismertebb nevén fekete csalán.

A Fekete díszcsalán - Perilla frutescens (L.) egynyári, 60-80 cm magas, mutatós megjelenésű növény.

Szereti a napot és a vizet. Acélos-bronzos kékes csillogása napsütésben emeli kertünk színpompáját.
Ajánlom virágágyásba is, mert érdekes színe miatt elüt a többi növénytől.
Magról könnyű talajba vessük.
Ha kellő mennyiségű vizet és napot kap, bárhol megtermelhető.

Hőigénye közepes.
A rovarok nem különösebben károsítják, de más betegségek sem bántják.
Vonzza a pillangókat.
A levelei ehetők, salátába, zöldséges ételekhez, levesbe, halakhoz: kellemes, édeskés, ánizsos íze számtalan kombináció alapja.
Fehér fürtös virágzata október végén gyűjthető: szárítva kellemes illatot ad a szobák levegőjének.




Gyógynövény is, főképpen gyulladáscsökkentő tulajdonsággal rendelkezik. Krémben és szappanban való alkalmazása segítség a viszketés, vörösség enyhítésében.

(Grosz Tamás-édenkert)


 

Gondozása télen:

Ha meg szeretnénk tartani őket, fagymenetes helyen teleltessük. A meleg szobában megnyúlik, formáját veszti. Egy hűvös, de világos előszoba megfelelő hely számára. Ha a levelek lógnak, csak akkor adjunk egy kis vizet nekik. Tavaszra, ha felkopaszodtak, vágjuk vissza őket és a fagyok elmúltával ismét mehetnek ki a teraszra, erkélyre vagy a virágágyásba.

Más álláspont szerint ha sikerül is növényünket átteleltetni, általában felnyurgul, felkopaszodik, ezért érdemes újat venni, vagy a levágott hajtásrészeket meggyökereztetni és új növényt nevelni.

Teleltetéskor megjelenthetnek levéltetvek, lisztecskék és takácsatkák.

Szaporítása:

Dugványozás:
A díszcsalán gyűjteményt nem nehéz bővíteni. Legegyszerűbb szaporítási mód, a dugványozás. Levágunk az anyanövényről 10-15 cm hosszú hajtásokat, az alsó leveleket eltávolítjuk, és vízbe tesszük. Pár nap múlva megjelennek a gyökerek. Ekkor becserepezzük őket. Ugyanakkor, ha csak véletlenül letörtünk egy ágacskát, azt is nyugodtan használhatjuk szaporításra.

Nem megfelelő tápértékű víz esetén esetleg nehezen indul el a gyökerezés, vagy a kis gyökerek apró fekete pöttyöknek látszanak a növény szárán, ilyenkor ajánlott egy kevés tápoldatot önteni a vizébe (a flakonon feltüntetett higítás mellett). Így garantáltan beindul a gyökeresedés.

Magvetés:
A magok könnyen, és jól csíráznak. A csírázáshoz kb. 15-18 fokos melegre van szükség. A magokat február végén szórjuk el. Vetéstől számított kb. 2 héten belül megjelennek a sziklevelek. Ha a díszcsalánt kerti növénynek szánjuk, akkor úgy időzítsünk a magvetéssel, hogy az utolsó fagyok előtt kb. 10 héttel, (március) elkezdhetjük a magvetést. A magok nagyon kicsik. Nedves földre vékonyan, egyenletesen szórjuk el, majd nagyon vékonyan takarjuk. A cserepet fedjük le egy üveglappal a párásítás miatt. Helyezzük langyos, világos helyre. Amikor az első 3 levélpár már kifejlődött, érdemes visszavágni a palántát, hogy bokros dús növényt kapjunk. Az 5 cm magas palántákat már szét lehet választani, mert elnyomják egymást. A szabadba csak május második felétől tegyük ki, amikor a fagyok már nem jelentenek veszélyt.

Fa formára való neveléshez:

Díszcsalán fa (novenytar.krp.hu) Forrás: http://probalkozas.lapunk.hu/Egy dugványra van szükségünk, melyet kigyökereztetünk. Miután szép gyökereket növesztett, ültessük el, és egy karóhoz kötözzük ki. Az alsó leveleket távolítsuk el, és vigyázzunk, a csúcshajtás ne sérüljön meg. Az oldalról jövő hajtásokat rendszeresen távolítsuk el. Folyamatosan gondoskodjunk róla, hogy szép hosszú "törzset" neveljünk ki.

Miután elérte a kívánt magasságot, a csúcshajtást csípjük ki. Ezáltal arra ösztönözzük a növényünket, hogy bokrosodjon. Oldalról továbbra is távolítsuk el a nem kívánatos hajtásokat, és csak a korona részben engedjük, hogy hajtson.

Hogy minél nagyobb legyen díszcsalán fánk lombozata, a koronában rendszeresen csipkedjük vissza a hajtásokat. Ha szükséges, a karót vegyük ki, és cseréljük egy hosszabbra. A szára még ilyenkor gyenge, könnyen törik, ezért nagyobb odafigyelésre van szüksége. Egy nagyobb szél, vagy gondatlan kezelés kárt tud benne tenni, ezért fontos, hogy a cserép stabil, megfelelően nagy méretű legyen. A karóhoz való kötözést is rendszeresen el kell végeznünk, hogy a törzs ne tudjon eltörni.

Forrás:Növénytár